Pár héttel ezelőtt nem kis vihart kavart az a bejegyzés, amelyben azzal foglalkoztam, hogy milyen tipikus hibákat szoktunk elkövetni az otthoni közös „gazdálkodásunkban”. Avagy másképp fogalmazva: melyek azok a módszerek, technikák, amelyek segítségével pénzügyi szempontból  lényegesen megnövelhetjük (de nem garantáljuk!) az esélyét a legtöbb kapcsolat hosszú távú sikerének. Arra gondoltam, öntök egy kis olajat ... vagy a tűzre, és még több izgalmas vita lesz, ... vagy a vízre, nyugvópontra juttatva a dolgokat további magyarázattal.

Nemég publikálták az Egyesült Államok egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatója, a Fidelity Investments® tanulmányát a párok felkészültségéről nyugdíjas éveikre. Ennek eredményeire többször hivatkozom majd. Adódik a kérdés, hogy egy amerikai kutatás releváns-e Magyarországon. Szerintem az alábbi kérdésekben nem különbözünk drámaian, ezért is merem felhasználni az adatokat.

Lássuk hát, miben hibázhatunk még a pénzzel kapcsolatban, mi az, amivel megnehezíthetjük magunk és társunk életét!

1. Nem kommunikáltok (eleget)

A hivatkozott tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása szerint a párok közel háromnegyede (72%) érzi úgy, hogy kiemelkedően vagy nagyon jól kommunikálnak, ráadásul 97%-ban egyformán nyilatkoztak erről – ami szinte hihetetlen szám :-). Továbbmegyek, tízből kilenc esetben nyilatkoztak úgy, hogy nem nehéz számukra elkezdeni beszélgetni olyan személyes pénzügyi témákról, mint a megtakarítás, a befektetés, a családi költségvetés vagy a végrendelkezés.

Ehhez képest …

• a párok közel fele (43%) nem tudja mennyit keres a másik, ráadásul 10%-uk nagyon nem: 25.000 dollár vagy annál is több volt a tévedés. (Ehhez adalék: a medián kb. 41.000 dollár, vagyis a hiba több, mint 60%-os.)
• több, mint egyharmad (36%) nem ért egyet abban, mennyi pénzt tehetnek félre.
• fogalmuk sincs arról, mennyit kéne megtakarítaniuk nyugdíjas éveikre a jelenlegi életszínvonaluk fenntartásához: 48% nem tudja, 47% nem ért egyet.
• a párok fele eltérően gondolkozik arról, mikor menjenek nyugdíjba.

Mit sugall mindez? A kommunikáció hiányát!

Szerintem nem könnyű elkezdeni beszélgetni a pénzügyekről. (Legalábbis a sajátunkról. Másokéról könnyebb...) De muszáj, hiszen az életeteket, a közös jövőtöket alapvetően befolyásoló kérdésről van szó. Idővel egyre könnyebb! Ha a pénz rendszeres téma (pl. a családi költségvetés elkészítése kapcsán – de erről majd egy külön bejegyzésben), akkor természetes részévé válik a beszélgetéseknek.

2. Más világban éltek

Ez alatt azt értem, hogy teljesen másképp gondolkodtok a pénzügyekről és – ez összefügg az előzővel – nem értitek (meg) egymást, nem próbáljátok közelebb hozni egymáshoz a nézeteiteket. 

Fogalmazzunk úgy, hogy nem szerencsés, ha egymással ütköző stratégiai terveitek vannak. Pl. egyikőtök nyugdíjba akar vonulni 40 évesen, míg a másik ennyi idős korára látni akarja a világ összes fővárosát. Lehet, akiknek ez sikerül, csak szerintem nagyon kevesen vannak; legtöbbünknek nem menne összeegyeztetni ezeket a célokat.

Ne hagyjátok, hogy éket verjen közétek a pénz! Biztos megtaláljátok a módját, hogy közösek legyen a céljaitok, még ha a sajátotokból valamennyit fel is kell adni vagy (inkább) el kell halasztani. A másikért megéri, nem?

3. Nem terveztek

A hivatkozott kutatás (is) megállapítja, hogy azok a párok, akik veszik a fáradtságot hosszú távú jövőjük, nyugdíjas éveik megtervezésére, sokkal összehangoltabbnak és felkészültebbnek érzik magukat. Miben nyilvánul ez meg? Pl. kétszer annyira számítanak jólétre nyugdíjasként, vagy pl. másfélszer annyira magabiztosak abban, hogy nyugdíjasként is kezelni tudják anyagi helyzetüket.

Elengedhetetlen, hogy a közös célok lefektetése után legyen egyeztetett elképzelésetek az oda vezető útról is. Pl. ha ez a cél a 40 évesen nyugdíjba vonulás, akkor meg kell határoznotok, hogy ezt milyen életszínvonalon szeretnétek. Az egyik véglet: Nigéria lakosságának nagy része kevesebb, mint napi egy dollárból él … de nyilván nem ez a cél! Ha ez megvan, el lehet gondolkodni azon, mi fogja az adott életszínvonalhoz szükséges jövedelmet biztosítani, amikor már nem dolgoztok. Egy cég, ami a tiétek, de már nem vesztek benne aktívan részt? A befektetéseitek hozama? Mennyit kell mostantól félretenni, hogy elég legyen 40 éves korotoktól? (Minderről részletesen majd egy másik bejegyzésben.)

Benjamin Franklin mondta: „A tervezés kudarca a kudarc tervezése.”

Ne a kudarcot tervezzétek, hanem a sikert!

4. Nem csapatban gondolkodtok

Egy tartós kapcsolat (házasság, stb.) „csapatmunka”. Ahogy céges tekintetben is mondják: az első a csapat, a team. Ez azt jelenti, hogy a közös célok elérése érdekében alá kell rendelni, néha fel kell áldozni egyéni céljainkat. Mert a közös összességében, hosszú távon mindenkinek jobb. Az önzés viszont rosszabb, nem is szabad nagy teret engedni neki.

Egy jól működő kapcsolatban harmonikusan, egymás hozzájárulását elismerve és értékelve éltek együtt. Például egy egykeresős családban az egyik fél eljár dolgozni és „keresi a pénzt”. Ennek ellenére nem tekintheti úgy, hogy az az ő pénze, mert technikailag ő kereste meg. Az közös. A másik, otthon maradó fél is „dolgozik”. Elévülhetetlen érdemei vannak a családi élet megteremtésében érzelmileg éppúgy, mint a mindennapok „lebonyolításában”. Rengeteg időt és energiát fordít a a gyermekekre, a háztartás menedzselésére, a közös élet zökkenőmentességének biztosítására – úgy, hogy ezt sokszor nem is vesszük észre. Olyan ez, mint az IT a munkahelyen: az nem tűnik fel, hogy működik a számítógép reggel, amikor bekapcsoljuk, csak az, ha nem …

Értékeljétek egymás munkáját, teljesítményét, függetlenül adtól, hogy kinek mekkora a fizetése!

5. Hagyjátok, hogy mások döntsenek helyettetek

Mindannyiunknak megvannak azok a családtagjai és barátai, akik szeretnek „véleményt” mondani, „tanácsot” adni a mi anyagi helyzetünkkel kapcsolatban. Azért tettem ezeket a szavakat idézőjelbe, mert sokszor ezeknek a feltétel nélküli megvalósítását várja a tanácsot adó. Azaz érzelmi zsarolással él: megbántódik, megsértődik, ha nem fogadjuk meg. Holott az igazán jó tanács az, amit a legjobb szándékkal, legjobb tudás szerint adnak, de gond nélkül elfogadják, hogy a tanácsot kapó döntése, hogy mit fogad meg belőle.

Különösen igaz szokott ez lenni, ha kölcsönt kapott az ember baráttól, családtagtól. (Ezt egyébként ne! Csak a baj van belőle … Már a Bibliában is benne volt: „…aki kölcsönt vesz fel, szolgája a hitelezőnek” [Példabeszédek könyve 22:7].) Ilyenkor aztán különösen felhatalmazást szoktak érezni az emberek, hogy „megmondják a tutit”. És, ha belegondolunk, van is benne valami igazság: biztosítani akarják, hogy visszakapják a pénzüket (még ha ez nem is tudatos). A bank is figyelemmel kíséri pl. egy cég gazdálkodását, miután hitelt ad neki.

A ti kapcsolatotok csak a tiétek és más, mint a többi. Hiszen ti is mások vagytok, mint a többi ember, mitől lenne a kapcsolatotok pont olyan, mint bármelyik más? Ami működött másoknak, az vagy működik nektek, vagy nem. Fontos tanulni, mások tapasztalatait meghallgatni, megismerni. Nem szabad azonban mechanikusan lemásolni.

Értékeljétek ezeket a saját szemszögetekből és annyit ültessetek át a ti életetekbe, amit arra érdemesnek tartotok. Aki igazán szeret benneteket, az meg fogja érteni!

+1. Nem költötök magatokra

A mindennapi hajszában, rohanásban – különösen, ha már gyerekek is vannak – nagyon könnyű a számtalan szerepünk (munkahely, szülő, háztartás, stb.) mellett megfeledkezni a párkapcsolatunk ápolásáról. Pedig az a virág, amit nem öntöznek, elhervad. Ne sajnáljátok magatokra a pénzt! Az eddigiekből nyilvánvaló lehet, hogy nem a pénz szórásáról beszélek, de arról igen, hogy annyit, amennyit megengedhettek magatoknak, igenis költsetek magatokra!

Felfogadni egy babysittert, hogy hetente egyszer elmehessettek kettesben színházba, moziba, vacsorázni, rábeszélni a nagyszülőket, hogy „fogadják be” a gyerekeket egy kettesben töltött nyaralás idejére, keresni valakit, aki megcsinálja helyettetek a nagytakarítást … mind olyan kiadások, amelyek hosszú távon nagyon megtérülnek.

Mennyit ér az együtt töltött idő? Ne sajnáljátok magatokra a pénzt!

Búcsúzóul

Tudom, hogy ez egy „erősen véleményes” téma és nincs nálam a bölcsek köve. Nekem az a véleményem, hogy az ebben és az előző bejegyzésben írtak nagymértékben növelik a kapcsolat hosszú távú sikerének esélyét. Persze nem garantálják. Az a ti dolgotok. :-)