Az előző részben arról írtam, milyen attitűdöt követnek azok – az egyébként mindennapi emberek, azaz nem az ultragazdagok, mint pl. Sam Walton (Walmart) örökösei vagy a pár ezer szaúdi herceg –, akik 1-5-10 millió dollárnyi vagyont halmoztak fel, tipikusan 50-60-70 éves korukra.
Leegyszerűsítve és röviden: a lehetőségeik alatt élnek és keményen dolgoznak.
Ennek mi az eredménye? Pénz, amit befektethetnek. És attól kezdve, hogy már nem csak te dolgozol, hanem a pénzed is, ráléptél a meggazdagodás útjára anélkül is, hogy meg kéne csinálnod a Facebook 2-t.
Lássuk most azt, hogyan kezeld ezeket a befektetéseket, hogy szinte garantáltan meggazdagodj. Nem egyik napról a másikra, hanem lassan, de biztosan.
(A számozás direkt kezdődik hármassal, lévén ez a fent jelzett bejegyzés folytatása.)
3 KISS*: Ne komplikáld túl a befektetéseidet!
Felmérések szerint (többek között: U.S. Trust, egy amerikai privátbank) a tipikus amerikai milliomos nagyjából ugyanolyan befektetésekkel rendelezik, mint egy tipikus befektető. Kötvények, részvények, készpénz teszi ki a túlnyomó többségét, meg némi ingatlan. Műtárgyak? Private equity? Hedge fund-ok? 5-10 %-uk tartja ilyesmiben a pénzét.
Na de akkor mitől van ennyi pénzük?
Unalmasak.
Kidolgoznak (pl. befektetési tanácsadójuk segítségével, a legtöbbnek van) egy stratégiát, ami megfelel a céljaiknak és a kockázati “étvágyuknak”. Aztán kitartanak mellette. Akármerre kanyarog a Shanghai Express, nem ugrálnak le-föl minden megállónál, ami szimpatikus vagy antipatikus. Csak utaznak szépen, unalmasan – és hagyják, hogy a pénzük dolgozzon.
Mit tehetsze te?
(i) Csináld te is így.
Állíts/állíttass össze egy olyan stratégiát, amiben hiszel és ragaszkodj hozzá.
(ii) Minden egyes hónapban ennek megfelelően fektesd be a megtakarított pénzedet.
Ne foglalkozz azzal, hogy éppen hol járnak az árfolyamok. Lehet, hogy úgy érzed, tudnál olcsóbban venni (vagy eladni), de hosszú távon ezzel a stratégiával nagy valószínűséggel jól jársz, míg a másikkal, amikor megpróbálod eltalálni a piac alját (tetejét), a legtöbbször mellényúlsz és buksz. (Mellékvágány: gondolkozott már azon valaki, hogy mit mond a magyar néplélekről az, hogy a tőzsdeindexünk kimondva ugyanez?)
Ha 20.000 Ft-ot teszel félre havonta és pl. részvényt szoktál venni (nem javaslom az egyedi résztvényekbe fektetést – de erről egy másik bejegyzésben), ami most 10.000 Ft-ba kerül, akkor kettőt veszel ebben a hónapban.
Ha a következő hónapban összeomlik a tőzsde és már csak 5.000 Ft-ot ér, akkor mit csinálsz? Ne pánikolj, ne add el a részvényeidet! Vegyél négyet… Ha jó a stratégiád, vissza fog jönni a piac és nulla helyett (ha eladtad volna) 6 részvényed van. Ha csak 7.500-ig jött vissza, hogy állsz? Első esetben eladtad a meglévő kettőt (2x5.000=10.000 Ft) és nem vettél négyet (4x5.000=20.000 Ft) – van 30.000 Ft-od. Ezért ma vehetnél 4 részvényt (30.000/4=7.500). A második esetben van 6 részvényed, mai áron 45.000 Ft-ot érve (6x7.500).
(iii) Légy passzív.
Érdekes dologra bukkant a Spectrem tanácsadó cég. Amíg az 5 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkezők közel harmada szeret alacsony költségű tőzsdén jegyzett alapokba (ETF-kbe) fektetni, addig az 1 millió dollárnál kisebb vagyonúak esetén ez az arány csak 15%. Miért érdekes ez?
Úgy tűnik, hogy – nagymértékben az alacsony költség miatt – a passzívan menedzselt index alapok és ETF-ek jobban hoznak, mint a klasszikus, aktívan menedzselt befektetési alapok. Pl. az S&P index, amiben az 500 legnagyobb tőzsdén jegyzett amerikai cég van, 2004-2014 közötti 10 évben éves átlagban 7.7%-ot hozott. A tipikus menedzselt amerikai blue-chip alap 6.6%-ot.
1% nem tűnik olyan nagy különbségnek, de próbáld meg felszorozni 20-30 évre … Talán nem véletlen, hogy az 1. részben már említett Warren Buffett is ezt tanácsolja az örököseinek ...
(iv) Ne add a NAV-nak, ami nem az övé
Egy másik bejegyzésben már előkerült ez az elv: fizess először magadnak. Ez persze nehéz, ha az adót hamarabb levonják, mint hogy hozzájutsz a pénzedhez, amikor te dolgozol. Viszont amikor a pénzed dolgozik, ne menj el azon lehetőségek mellett, amik lehetővé teszik, hogy megspórold vagy elhalaszd az adó (kamatadó, árfolyamnyereség-adó, stb.) befizetését.
Kis online kutakodással vagy tanácsadó segítségével könnyen megtalálhatók azok az eszközök, amik a rendelkezésedre állnak. Tartós befektetési számla (TBSZ), nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ), önkéntes nyugdíjpénztár, és így tovább.
Az állam az ilyen lehetőségeket jellemzően a hosszú távú megtakarítások bátorítására nyújtja. Ezért különféle korlátozások vannak, a pénzhez nehezen és/vagy sokára lehet hozzáférni. De ez nem probléma, mivel – lásd az előző pontokat – a hosszú távú befektetéseket amúgy is békén kell hagyni...
4 Show me the money
Nagyon érdekes a már említett U.S. Trust egy másik megállapítása: az ún. baby boomer generáció (az USA-ban 1946 és 1964 között születettek) gazdagjainak jövedelmi struktúrájáról. A bevételeik egy része a fizetés vagy a nyugdíj, mégpedig 53%-a.
A maradék 47% viszont a befektetéseikből származik.
Lássuk, mik lehetnek a cash-flow forrásai befektetésekből. Amennyiben ez elég (akár fizetés/nyugdíj kiegészítéseként, akár önmagában), hozzá sem kell nyúlni a tőkéhez.
(i) Ingatlan
A portfoliód egy része lehet olyan ingatlan, amit bérbe adsz. Amiben laksz, az része a vagyonodnak, de nem termel jövedelmet, így nem járul hozzá a cash-flow-dhoz. Sőt, elvesz belőle, hiszen bérleti díjat ugyan nem fizetsz magadnak, de költesz a fenntartására. Néha nem is keveset. Ha lakáshitel is van rajta, akkor pedig azt mondom, hogy nem is a tied, hanem a banké, amíg ki nem fizeted. (Jogilag persze lehet ezen vitatkozni. De ha nem értesz egyet, próbáld meg eladni vagy kiadni és meglátod, kinek a kezében a döntés …)
Persze nincs ingyenebéd, a bérleti díjért meg kell dolgozni. Divatos mostanság az “airbnb-zés”, de én nem erről beszélek. Lehet persze ezt is csinálni – afelől vannak kétségeim, hogy most mennyire éri meg beszállni –, de akkor az már nem lesz passzív, azzal sok munka van. (Vagy leadsz a hasznodból és megbízol valakit a menedzsmenttel.) Itt most a hosszú távú kiadást javaslom, ami beleillik ebbe a koncepcióba: legyél unalmas befektető.
(ii) Osztalék
A dollármilliomosok szeretik azokat a részvényeket, amelyek konzisztensen és növekvő mértékben osztalékot fizetnek. Ez egyrészt rendszeres bevételt jelent neked. Másrészt a piaci tapasztalatok szerint az ilyen részvények árfolyama jobban nő, mint a piaci átlag.
Persze arra nincs garanciánk, hogy a cégek fenn tudját tartani ezt az osztalékfizetési ütemet. (De hát mutasson nekem valaki kockázatmentes befektetést.) Azaz a munkát teljesen nem lehet megúszni. Figyelned kell, mit csinál a pénzed (itt is). Mindenesetre válaszd a legjobb osztalékfizető cégeket (tartalmazó alapokat). Amerikában már ETF-ek is vannak ilyen cégekre …
(iv) Kamat
A kötvények, kötvényalapok kockázatosnak tűnhetnek ilyen alacsony kamatok mellett, hiszen (az előbb-utóbb várhatóan) emelkedő kamatok mellett a kötvények ára csökken. Ha azonban türelmes (unalmas) befektető vagy és nem a kötvényárfolyam változására játszol, a kamatjövedelem jó bevételforrás. Végülis pont ez egy kötvény lényege: hitelt adsz a kötvény kibocsátójának, aki ezért kamatot fizet neked.
Búcsúzóul
Remélem, minél többen dollármilliomosok leszünk! Az odavezető utat megkönnyíti, magabiztosságot ad és átsegít a nehéz helyzeteken, ha kellő tartalékod van (ahogy egy másik bejegyzésben írtam).
Például az amerikai dollármilliomosok is így cselekszenek. Márcsak azért is, mert - az UBS svájci bankház kutatása szerint – az 1 és 5 millió dollár közötti vagyonnal rendelkező gyerekes családok kétharmada tart attól, hogy egy jelentős pénzügyi válság tönkreteheti őket. Nem gondoltam volna …
